A négy gyertya:

Négy gyertya égett az adventi koszorún. Csend volt. Olyan csend, hogy hallani lehetett, ahogy a gyertyák beszélni kezdenek.

Az első gyertya felsóhajtott és azt mondta: "Az én nevem a béke. Az én fényem ragyog, de az emberek nem tartják meg a békét, nem akarnak engem". A fénye egyre kisebb és kisebb lett, végül teljesen kialudt.
A második gyertya pislákolt és pislákolt, és azt mondta: "Az én nevem a Hit. Én is felesleges vagyok. Az emberek nem akarnak tudni semmit Istenről. Nincs értelme, hogy tovább égjek". Egy szellő fújt át a szobán, és a gyertya kialudt.
Csendesen és nagyon szomorúan megszólalt a harmadik gyertya: "Az én nevem Szeretet. Nincs többé erőm égni. Az emberek félretettek engem. Csak magukat látják, és nem a többieket, akiket szeretniük kellene." És egy utolsó pislákolással ez a fény is kialudt.
Ekkor egy gyermek lépett be a szobába. Ránézett a gyertyákra, és azt mondta: "De, de, nektek égnetek kellene, és nem kialudni!". És sírni kezdett.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya. Azt mondta: "Ne féljetek! Amíg én égek, addig a többi gyertyát is újra meggyújthatjuk. Az én nevem a remény."

A gyermek egy gyufával meggyújtotta a gyertyát, és mellette újra meggyújtotta a többit is.